Minden gyermek másképp különleges
Egervári Lilla gyógypedagógus cikkét a Megnézem gombra kattintva érhetik el.
A Pomázi Hétszínvirág Óvoda és Tagóvodái inkluzív intézmények. Ez azt jelenti, hogy az óvodába ellátják azokat a kisgyermekeket is, akik a Szakszolgálat Szakvéleménye alapján beilleszkedési, tanulási vagy magatartási zavarokkal küzdenek. Illetve azokat a sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekeket, akik „megismerő funkciók vagy a viselkedés fejlődésének tartós és súlyos rendellenességével, illetve a megismerő funkciók vagy a viselkedés fejlődésének súlyos rendellenességével küzdő gyermekek fejlesztése (részképesség-zavar, kóros hyperkinetikus vagy kóros aktivitászavar, figyelemzavar), illetve egyéb pszichés fejlődési zavarral küzdő gyermekek integrált nevelése. Enyhe értelmi fogyatékos gyermekek fejlesztése. Beszédfogyatékos gyermekek terápiája. Enyhe fokban testi és érzékszervi fogyatékos gyermekek fejlesztése,” ezt a Szakértői Bizottság megállapította náluk.
Sajnos ezeknek a gyermekeknek a száma évről-évre emelkedik.
Pomáz öt állami óvodájában ezek a gyermekek fejlesztést kapnak a szükségleteik szerint. 2 gyógypedagógus státuszban, és több szakember pedig megbízási szerződéssel segíti ezeket a gyerekeket különféle terápiákkal, illetve az óvodapedagógusok a mindennapokban. Az ország több régiójához képest örvendetes hír, hogy az Önkormányzat fontos feladatnak tekinti, és finanszírozza ezeket a fejlesztéseket.
Tudom, hogy egy szülőnek nagyon nehéz szembesülnie, mikor észreveszi, hogy gyermeke valamiben eltér az átlagostól. Az is lehet, hogy nem ő veszi észre, hanem az óvodapedagógus hívja rá fel a figyelmet. Aki érzelmileg érintett, az mindig elfogult.
Kérem a szülőket, hogy a segítő szándékot érezzék egy ilyen jelzésben, és ne a bántást!
Minél előbb segítséget kap egy ilyen kisgyermek, annál több a lehetőség a fejlődéshez!
Előfordul az is, hogy mire az iskoláskorba lép, már nincs szüksége a fejlesztésre. De ezt akkor megelőzi több éves együttműködés szülővel, óvodapedagógussal, fejlesztő szakemberrel.
Több évtizede a pályán lévő gyógypedagógusként az is nagyon elszomorít, amikor a szülő nem érzi szükségét az együttműködésnek. Sőt, még a megismerkedésre sem tart igényt. Pedig nagyságrendekkel több eredményt tudok elérni, ha a kapcsolat megvan a szülővel. Ha a gyermek érzi, hogy a szülője fog tudni róla, hogy hogyan vett részt a fejlesztésben. Vagy esetleg tanácsot kér, otthon mivel tudna segíteni.
Sok szülőtől hallom azt, hogy a diagnózis egy stigma… Szerintem attól lesz az, ahogyan kezeljük. Ha egy lehetőségként gondolunk rá, hogy eszközt kapunk, segítséget, egy kulcsot a gyermek működéséhez, akkor nem stigma, hanem egy mentőkötél….
Persze az elfogadás mindenki részéről nehéz folyamat.
Ahogy Bródy János énekli egyik dalában:
„Ahány ember, annyiféle csodálatos világ... Mindannyian mások vagyunk, bár egyben, másban hasonlítunk. Még jó hogy van néhány közös dalunk…”
Én mindenkinek azt kívánom, egyre több közös dalunk legyen!
Ehhez a segítséget magam és kollégáim nevében felajánlom. Kérem, éljenek vele a gyermekek érdekében!
Egervári Lilla
gyógypedagógus/fejlesztőpedagógus